Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

A mű kezdetén Nagy Gábor főorvos rendelés közben szívrohamot kap és meghal. Utolsó fél mondata - "Mondják meg Zsófikának..." - 11 éves kislányának szólt. Zsófi mindenáron meg akarja tudni a mondat másik felét is. Kinyomozza édesapja utolsó betegét, aki nem más, mint saját iskolájának barátságtalan portása. Pista bácsi bokatörés miatt éppen ágyhoz kötött beteg. Zsófi, leküzdve rémületét, gondozni kezdi az öreget, aki kezdetben kétbalkezes, de szemfüles, pénzsóvár gyereket lát benne. A kislány ugyanis senkinek sem árulja el titkát, mert úgy látja - s jól látja -, hogy senki sem érti meg. Legjobban az édesanyja ismeri félre, pedig ő az elméleti pedagógia tudósa. Az önállóság útját járó gyermek sok izgalmas, szívszorongató és néha megmosolyogtató kalandba keveredik, és kever másokat is. A bonyodalmakból végül is általános iskolai tanárnője menti ki. Édesapja csonkán maradt mondatának hiányzó felét pedig új barátai, igazi énjét végre felismerő régi ismerősei, rokonai magatartásában, saját élményeiben és tapasztalataiban találja meg.
Bár ez a könyv inkább gyerekeknek szól, én elolvastam, és tetszett. Kicsit lassan bontakoznak ki az események, de a történet aranyos.

10/5,5